Lk 10,25-37 (Szent István Társulati Biblia)

25Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”
26Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
27Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
28„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki.
29De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?”
30Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
31Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
32Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.
33Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.
34Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.
35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.
36Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?”
37„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen.”